Quantcast
Channel: magas-tatra.info
Viewing all 1816 articles
Browse latest View live

170 éve született Albert barát

$
0
0
170 évvel ezelőtt, 1845. augusztus 20-án született az 1989-ben szentté avatott Albert barát (Brat Albert, eredeti nevén Adam Chmielowski – 1845-1916), aki egy ké­regetésből élő, ámde bohém pap volt. A Kuźnicéból a Konrád-völgybe (Kondratowa Dolina) vezető kék jelzésű, szilárd burkolatú út mentén álló kolostorban élő Albert-rendi nővérek rendjét 1891-ben, az Albert-rendi barátok rendjét pedig 1888-ban Albert barát alapította, aki Zamoyski gróf és a többi barát segítségével 1898-ban egy kis házikót épített Kuźnicéban, amelyben ezután a szerze­tesek éltek. 1902-ben újabb épületeket emeltek, amelyekbe az apácák költöz­hettek be. Az út bal oldalán, léckerítéssel elzárt területen találhatók az Albert-rendi nővé­reknek otthont adó épületek, amelyekhez egy kicsiny, Witkiewicz által tervezett ká­polna is tartozik. A kápolnában minden reggel (vasárnap és ünnepnap dél­után is) istentiszteletet tartanak. Szintén itt található a rendek tagjai által, alapítójuk tiszteletére 1908-ban hálából emelt kicsiny remete-lak, amelyben napjainkban emlékszoba van berendezve. A szentély (Sanktuarium) bejáratától jobbra indul a sárga jelzésű út, amelyen 10 perc alatt a Śpiąca Góra nevű dombra jutunk, ahol az Albert-rendi barátok lakhelyéül szolgáló épületek találhatók.

Forrás: Tátrai túrák; Fotó: pl.wikipedia.org, z-ne.pl

Új női és férfi rekordok a Tengerszem-csúcsra

$
0
0
A legmagasabb csúcsok mindig ott élnek sok ember képzeletében, és sokakat a hozzájuk kötődő rekordok megdöntésére ösztönöznek. Nincs ez másképpen a Lengyel-Tátra, és egyben Lengyelország legmagasabb csúcsával a Tengerszem-csúccsal (Rysy, 2499 m) sem.  1 óra 32 perc 52 másodperc – Piotr Łobodzińskinek ennyi időre volt szükséges, hogy a Bialkai-szénégető (Palenica Białczaska) parkolóból indulva augusztus 6-án felfusson a Tengerszem-csúcsra. Ezzel az idővel a lengyel sportember közel 2 perccel javította meg Marcin Świerc tavaly felállított 1:34:49-es rekordját, amelyről Marcin rögtön felállítása után azt nyilatkozta, hogy nem elég gyors. „Az utolsó fél óra volt messze a legnehezebb, főleg az egyre nagyobb fáradtság, valamint az út technikai nehézségei (láncok) miatt, ezért aztán a végén minden energiatartalékomat mozgósítani kellett. Reggeliere egy banánt ettem, majd a Tengerszemnél egy energiazselét” – mondta a sikeres rekordkísérlet után Łobodziński. A csúcsdöntésre hűvös, de napos időben került sor, Piotr reggel 6 óra 40 perckor, még a turisták megérkezése előtt indult a parkolóból. 35perc 50 mp. alatt ért fel a Halastóhoz, majd 47 perc 50 mp. elteltével állt a Tengerszem partján.

Néhány nappal az új rekord után Natalia Tomasia nem hivatalos női rekordot állított fel ugyancsak a Tengerszem-csúcsra vezető útvonalon. A fiatal lengyel hegyifutó 1 óra 56 perc alatt ért fel a Lengyel-Tátra legmagasabb csúcsára. Ő maga azonban azt nyilatkozta, hogy nem szeretné, ha futását a rekordok között szerepeltetnék, mivel számára ez nem erről szólt. Az útvonalat megfelelő idő alatt tudta teljesíteni, de véleménye szerint a technikailag nehéz szakaszok leküzdésével bárki képes lehet újabb rekordot felállítani. „Egy órával a tervezett időpont után érkeztem meg a parkolóba, mivel az oda vezető úton komoly forgalmi dugók alakultak ki. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen időre lehetek képes? Az első gondolat 2 óra 30 perc volt, aztán gondoltam, talán 2 óra 10 perc is elég lehet. Aztán azt gondoltam, miért ne lehetne ezt kevesebb mint 2 óra alatt lefutni?”. Mivel viszonylag későn indult, a felső, láncos részeken már a tömeg is akadályozta, de volt olyan turista is, aki a többieket hangosan figyelmeztetve utat nyitott neki. A végére pedig a csattanó: Natalia saját bevallás szerint soha nem volt még a lengyel oldalról a Tengerszem-csúcson túracipőben. Volt már a szlovák oldalról, volt már síléccel, de futócipőben, erről az oldalról még soha.

Halálos zuhanás a Liptói-Tátrában

$
0
0
Augusztus 23-án délután több, a Liptói-Tátra főgerincén tartózkodó turista is hívta a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) telefonszámát. Valamennyien azt jelentették be, hogy látták, amint a Bánya-hegy (Baníkov) közelében, a főgerinc déli oldalán lezuhant egy turista, akinek személyes tárgyai a turistaúton maradtak. Többen megpróbáltak hozzá leereszkedni, de a kitette terepen ez nem volt lehetséges. A bejelentés után Poprádról azonnal elindult a mentőhelikopter, amely a Zsári-völgyben vette a fedélzetére az ott tartózkodó ügyletes hegyimentőt.

A helyszínre érve kiderült, hogy a 43 éves lengyel nő a közel 200 méteres zuhanás következtében az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett, és a helyszínen az életét vesztette. Ezután a mentőhelikopter egy időközben a Magas-Tátrában bekövetkezett újabb balesethez repült, a szerencsétlenül járt turista holttestét pedig 18 hivatásos és önkéntes hegyimentő összehangolt munkájával, földi úton a Zsári-völgybe szállították, ahol átadták a temetkezési vállalkozónak.

Forrás: http://www.hzs.sk; Fotó: Javorský Anton

A Tátra szlovák vagy lengyel oldala a jobb?

$
0
0
A Tátra sokunk számára egy és oszthatatlan egységet képez – a nyugalom szigete és a felüdülés forrása. Nem lehet azonban elfelejteni, hogy a hegységet az államhatár két részre osztja, és a két szomszédos országban sok mindenben eltérő szabályok uralkodnak. Elgondolkozott már valaki azon, hogy vajon a Tátra melyik oldalán jobb lenni? Ha nem, néhány támponttal, a Tátra két oldalán tapasztalható előnyök és hátrányok felidézésével megpróbálunk erre a kérdésre választ találni.
Terület és a turistautak hossza: E tekintetben egyértelműen a szlovák oldalt illeti az elsőség. A Tátra területének több mint 77 %-a Szlovákiában található. Az összesen 651 km hosszúságú jelzett turistaútból kb. 275 km található a Tátra lengyel oldalán. Nem kétséges, ilyen téren a Tátra szlovák oldal több lehetőséget kínál.

Elérhető csúcsok: ebben a kategóriában a Tátra lengyel oldaláé az elsőség, több okból is. Először is a lengyel oldalról könnyebben elérhető a Tátra, a kiváló közlekedési infrastruktúrának köszönhetően az összes jelentős völgy elérhető tömegközlekedéssel. A legmagasabb csúcsok turistaúton megközelíthetőek, mégpedig egész évben, míg a szlovák oldalon több csúcsra való feljutásért pénzt kérnek (hegyivezetők), a fennmaradó csúcsok pedig csak a nyári szezonban látogathatók.
Árak: amellett, hogy a lengyel oldalon a nemzeti parkban történő belépés előtt belépőt kell váltani, Szlovákiában ez viszont ingyenes, minden más a lengyel oldal mellett szól. A szlovák menedékházakban az árak kb. kétszer magasabbak, mint a Lengyel-Tátrában, nem is beszélve pl. a Csorbai-tó mellett található panziókról. Az euróra történő átállással a szlovákok elveszítették az árakban addig megmutatkozó előnyüket olyan árucikkekkel kapcsolatban, mint pl. egy korsó esti sör a menedékházban.
Forgalom a turistautakon: Ezen a téren viszont hatalmas előnyben vannak a szlovák oldal turistaútjai. A lengyel oldalon mindenhol tömeg, torlódás, dugók – a csend, nyugalom, a lélek békéje csak néhány percig tarthat. Akik tehát ezeket és a magányt keresik, jobban teszik, ha a Tátra szlovák oldalán túráznak.
A hegyeken kívül? Ebben a kategóriában nagyjából döntetlenre áll a helyzet. A Tátra mindkét oldalán megfelelő lehetőségek kínálkoznak a túrázáson kívül eltöltött idő kellemes és hasznos eltöltésére. Igaz, a lengyel fürdők messze vannak a szlovákoktól, de a Tátra szlovák oldalán este 21 óra után nem találunk olyan sok és élénk kocsmát, mint Zakopanéban.
Ezt az értékelést még sokáig folytathatnánk, van azonban egy halvány gondolat a fejünkben. Összefoglalva azonban talán azt mondhatjuk, hogy döntetlen közeli a helyzet, egy egészen enyhe lengyel előnnyel, ez pedig annak a hangulatnak köszönhető, ami a Lengyel-Tátrában tapasztalható. Tény azonban, hogy alapvetően úgyis minden attól függ, hogy a turistáknak melyek az egyéni preferenciáik, mit részesítenek előnyben másokkal szemben.

Forrás: http://portaltatrzanski.com; Fotó: Ewelina Domańska

Taxinak nézik a mentőhelikoptert

$
0
0
Javában tart a nyári szezon, a tátrai ösvényeken tömegek vándorolnak. Ebben az időszakban a hegyimentők sem panaszkodhatnak arra, hogy nincs munkájuk, meg sem tudják számolni, mennyi bejelentést kapnak. Minden nap több mentési műveletben vesznek részt, ezek leggyakrabban zúzódások, ficamok, horzsolások, vagy az eőrs kánikula következtében fellépő gyomorrontás. A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) telefonszámát azonban egyre gyakrabban hívják abszurd helyzetek miatt, nem is beszélve azokról, akik taxinak nézik a mentőhelikoptert.

A Tátrában túrázók közül sokan bizony taxinak nézik a mentőhelikoptert, és szinte követeleik, hogy adott esetben hozzák le őket a hegyekből. Jan Krzysztof, a TOPR vezetője egy interjúban példaként említette azoknak a brutálisan megnövekedett számú turistáknak a viselkedését, akik alaposan megnehezítik a hegyimentők életét. Ilyen esetek különösen rossz időjárási körülmények között, esőben és viharban fordulnak elő. Ilyen időben egyik bejelentés érkezik a másik után arról, hogy „csúsznak a sziklák”, vagy hogy „vihar van”. A hegyimentők azon kérdésére, hogy mi történt, azonban általában az a válasz, hogy „…semmi, de bármi történhet”.
Néhányan szinte követelik, hogy induljon el értük a helikopter, és biztonságban hozza le őket a hegyekből. „Arra várnak, hogy belém csapjon a villám?” – kiáltotta a telefonba egy dühös turista, akit egy vihar lepett meg az egyik tátrai gerincen. Az elmúlt napokban két nő kérte a hegyimentők segítségét a Gránát-csúcsok közeléből, vihar idején. Rémülten hívták a hegyimentők ügyeletét azzal, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy egyedül lemenjenek a hegyről, ezért a hegyimentők úgy döntöttek, hogy helikopterrel indulnak a mentésükre. Amikor azonban kiderült számukra, hogy a helikopter a zakopanei kórházba viszi őket, és nem a Lengyel-Öt-tavi menedékházhoz, ahol a szállásuk volt, hirtelen összeszedték az erejüket, és tovább mentek.
A rossz idő természetesen nem az egyetlen ok, amiért a turisták a mentőhelikopter segítségét kérik. Nincs hiány olyan indoklásokban, hogy azért kérem a mentést, „mert meguntam a túrát”, vagy a későn indulókat meglepte az esti szürkület.
A hegyekben nagyon egyszerű segítséget hívni, hiszen csak a hegyimentők telefonszámát (Lengyelországban +48 601 100 300, Szlovákiában +421 18 300) kell tárcsázni. Vannak azonban olyan turisták, akik meggondolatlanul hívják fel ezeket a számokat. A közelmúltban például egy turista Zakopane sétálóutcájáról, a Krupówkiról hívta fel a hegyimentőket, mondván, hogy csak szerette volna kipróbálni, működik-e az applikáció…
Az ilyen viselkedés mindenki számára elítélendő, hiszen ha ez így megy tovább, előbb-utóbb olyan eset is előfordulhat, hogy az éhes turisták pizzát fognak rendelni maguknak a mentőhelikopterrel valamelyik tátrai csúcsra…

Forrás: http://tatromaniak.pl; http://natatry.pl; Fotó: Marek Wojtkowski

Rovátka / Prielom (2288 m)

$
0
0
A Rovátkán történő átkelés az egyik legszebb túra a Tátrában, azoknak mindenképpen, akik szeretik, ha növekszik az adrenalin. A Rovátka nevű hágó (Sedlo Prielom) tengerszint feletti magassága 2288 méter.  A turisták túlnyomó többsége a Tarajkáról (Hrebienok) indul a Rovátkára, ahová siklóval is feljuthatnak, megspórolva ezzel jó 20 perc gyaloglást. Az itt megspórolt erőre szükségünk is lesz a túra során. Tarajkáról a kék jelzésű ösvény vezet a Hosszú-tavi menedékházhoz (Zbojnícka chata, 1960 m), ez kb. 2 óra 30 percet vesz igénybe. Az elszaporodott szúféléknek köszönhetően az út elején láthatjuk a Rainer-kunyhót is, melyet korábban sűrű erdő takart el. Az erdőből kiérve a Nagy-Tarpataki-völgy törpefenyő sávjában haladunk tovább, ahol a Nagy-Tar-patak zúgása kíséri utunkat. Sok turista megpihen a hidaknál, amely kétszer is keresztezi a patakot. A felső híd után már csak 30 perc, és a meredek törmeléken elérjük a Hosszú-tavi menedékházat. A házban elfogyaszthatunk egy finom fokhagymalevest, vagy ihatunk egy csapolt kofolát. A frissítő után nekivághatunk a Rovátkára vezető útnak, amely továbbra is a kék jelzésen halad.

A hágóig kb. 1 óra 15 perc az út. Az útnak ez a része teljesen magashegyi jellegű. Elhaladunk két tátrai tó mellett, melyek vize a nyári hónapokban is dermesztően hideg. Láthatunk hófoltokat, melyek itt egész évben megmaradnak. A völgy egy kisebb völgyben végződik, ennek neve Mauksch-völgyecske (más néven Vörös-pataki-katlan, szlovákul Divá kotlina). A hágó alatt éles sziklákon kell felmászni, ahol fokozottan óvatosnak kell lennünk, nehogy köveket mozdítsunk ki, és ezzel veszélyeztessük az alattunk haladók testi épségét.
A kemény mászás után vár minket a jól megérdemelt szép kilátás, visszafelé, a Nagy-Tarpataki-völgyre, valamint a másik oldalon a Poduplaszki-völgyre.  Ezután láncok mellet ereszkedünk le a Poduplaszki-Mormota-völgy felső katlanába, a Fagyott-tó katlanába. Ettől a szakasztól sokan félnek, de csak azért, mert elfelejtették, hogy a hegyek veszélyesek is lehetnek. Láncok mellett ereszkedünk le, a fémhágcsók, amelyeket a sziklafalba építettek, inkább az ellenkező irányban haladóknak jelentenek segítséget. A Rovátkáról 1:45 alatt érünk át a Lengyel-nyeregbe. Azok, akikben van még elég erő, innen felmehetnek a Kis-Viszoka (Východná Vysoká) csúcsára. A Lengyel-nyeregből aztán a zöld jelzést követve juthatunk le a Sziléziai-házhoz, ez kb. 1 óra 30 percet vesz igénybe. Az útvonalon elhaladunk egy kisebb vízesés-szerű vízfolyás, vagy inkább csöpögés mellett, ezt úgy hívják, hogy Örököseső (Večný dážď). A hegyi szálloda előtt fekszik az ismert Felkai-tó (Velické pleso). A szállodába érkezve kifújhatjuk magunkat és kinyújtózhatunk, majd az ott várakozó terepjáróval 5 €-ért lemehetünk Tátraszéplakra. Persze gyalog is lemehetünk, az 5 km-es út kb. 1 óra 15 perc alatt tehető meg. E napi túránknak ez az utolsó fázisa a leginkább lehangoló, mivel nagyrész szúette fenyőfák maradványai között vezet. Azt hiszem, a Rovátkára vezető túrát semmi esetre sem szabad kihagyni tátrai túraterveinkből.

Forrás és fotó: http://www.slovakia360.com; Fotó: hiking.sk; turautak.hu

Zsári-völgy – Baranyec

$
0
0
Zsári-völgy parkoló (Žiarska dolina, 891 m) – a sárga jelzésen – Régi-fogadó (Stará Stávka, 1299 m, 1:30 ó) – Tar-hegy (Holý vrch, 1683 m) – Baranyec (Baranec, 2185 m, 2:15 ó). Vissza ugyanezen az útvonalon 2:30 óra. Teljes menetidő: 6:15 óra.
A Zsári-völgybe vezető kék jelzésű turistaút kezdetén lévő parkolóból az aszfaltúton kelet felé indulunk a piros jelzéssel együtt futó sárga jelzésen, amely hamarosan balra, észak felé fordul, és eleinte enyhe emelkedéssel vezet az erdőben.

Két alkalommal is keresztezünk egy széles erdei utat, majd sűrű szerpentinekben haladunk felfelé eleinte a fenyőerdőben, később már a törpefenyőben a Régi-fogadó nevű pontig. Innen a sziklás, később törpefenyős gerincen jutunk el a Tar-hegyre. Egy tisztást követő hosszú törpefenyős szakaszon észak felé haladva újabb sziklás kiemelkedéseket keresztezünk, majd a törpefenyő hamarosan véget ér, és füves-sziklás hegyoldal váltja fel, melynek végén meredek, sziklás ösvényen érkezünk meg a Baranyec csúcsára.

FIGYELEM:
Ø  A törpefenyő határától felfelé november 1. és június 15. között a téli zárlat miatt lezárva!
Az út nehézsége:meredeken felfelé vezető nehéz, megterhelő túra.
Az útvonal látnivalói:
Ø  A Tar-hegy alatti gerincről szép kilátás Liptóra, a csúcsról pedig a Rohács-gerincre.
Az útvonal teljes hossza: 5,8 km.
Legalacsonyabb pont: 891 m (Zsári-völgy parkoló)
Legmagasabb pont:2185 m (Baranyec)
Szintkülönbség:1294 m.

Forrás: http://kamnahory.sk; 250 tátrai túra; Fotó: fotky.sme.sk

Kalandtúra a Szlovák Paradicsomban

$
0
0
Amennyiben nem szeretnénk túl messzire utazni, de izgalmas és aktív kikapcsolódást nyújtó vidéken tervezünk néhány napot eltölteni, akkor érdemes autóba ülni, hogy bebarangoljuk a Szlovák Paradicsom csodavilágát. A vadregényes völgyek, a Hernád szurdoka felett vezető út, a láncokkal és létrákkal tarkított ösvények nem mindennapi élményekkel szolgálnak mindazoknak, akik felfedező túrára indulnak ezen a lenyűgöző vidéken. Poprád felől érkezve Káposztafalvában (Hrabušice) számos szálláslehetőség közül választhatunk. Megszállhatunk például a lelkes és a környékről készségesen mesélő helyieknél. Minden esetben érdemes előre lefoglalni a szobát vagy a szobákat, mivel a Szlovák Paradicsom igen népszerű hétvégi úti cél iskolai csoportok, nagyobb baráti társaságok és családok körében egyaránt. Különösen ünnepek idején választják sokan kikapcsolódásuk helyszínéül ezt a vidéket. Érdemes elkerülni ezeket az időpontokat, hiszen ekkor már zavaróan nagy tömeg lepi el a völgyeket és szinte egymást kerülgetik a természetbe vágyók.

Túráink kiindulópontjaként érdemes a nemzeti park nyugati pontján található Podlesokot választani, ahol információkat és tájékoztató anyagot gyűjthetünk a környék látnivalóiról, felszerelkezhetünk térképpel és felkészültetünk a kalandos kirándulásra. Sok kiránduló gyülekező- és pihenőhelye az itt található nagy rét, ahol faházakban is eltölthetünk néhány éjszakát, ha időben érkezünk.
Az egyik legizgalmasabb útvonal a Hernád folyó szurdokvölgyében vezet, ahol sziklafalakba rögzített láncok segítségével egyensúlyozhatunk a víz felett. Az ösvény több szakaszán csupán a sziklákhoz erősített fém rácsokon lépkedve „lebeghetünk” a lélegzetelállítóan szép folyómeder felett. A látvány és az élmény mindenért kárpótolja a bátor túrázókat. Két óra alatt végigsétálhatunk a folyó legvadabb és egyben a nemzeti park egyik legérdekesebb szakaszán, majd visszafordulva több lehetőség is kínálkozik a Podlesokóba való visszatérésre. Többek között a Menedékkő (Kláštorisko) kolostorrom érintésével is visszatérhetünk a kiindulópontra. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szlovák Paradicsom számos ösvénye csak egy irányból járható. A turistatérképek az adott szakaszok menetidejének feltüntetése mellett jelzik azt is, hogy melyik völgy milyen irányban járható és hol találhatók kizárólag létrával megközelíthető részek. Az izgalmas folyóvölgyből a Kolostor szakadék (Kláštorská roklina) felé való letérés újabb meglepetésekkel szolgál, hiszen a csak egy irányból járható szakaszt meredeken a sziklafalhoz rögzített keskeny létrán tudjuk csak elhagyni.
Ha mindezek után vagy éppen az eddigi izgalmak miatt újabb meredek létrákkal tarkított szakaszt szeretnénk bebarangolni, akkor érdemes az autónkat Pilában hagyva a Piecky völgyben ismét próbára tenni bátorságunkat, melyért csodálatos vízesések látványa lesz a jutalmunk. Innen Sólyom (Sokol) felé lehet visszatérni, esetleg onnan indulva a Nagy Sólyom (Velký Sokol) völgyet végigtúrázni. Mindkét szakasz hatalmas sziklafalak között húzódó, egyes részeken a patak mentén haladó, vízesésekkel tarkított ösvényen járható be.
Akik a nemzeti park keleti részén keresnek szálláslehetőségeket, azok is számtalan lehetőség közül választhatnak. Amennyiben városi környezetben szeretnénk az estéinket tölteni, akkor a közeli Igló a legjobb választás, ha egy erdei faházban éjszakáznánk, akkor a Csingón (Čingov) működő kempinget érdemes választani. Innen indulva a Hernád egy újabb szakasza járható be, a Csingóból indulva pedig a legegyszerűbb feltúrázni a nemzeti park csodás látványt nyújtó kilátópontjához, a Tamásfalvi-kilátóhoz (Tomášovský výhľad). A meredek sziklatömb tetején a természet által kialakított teraszról csodálhatjuk meg a közeli réteket és hegyeket.
Ha már próbára tettük magunkat a láncokkal, létrákkal és vízesésekkel teli útvonalakon és kevésbé megerőltető élményekre vágyunk, akkor is sok lehetőséget kínál a környék. A forró nyári napokon is kellemesen hűs, állandó hőmérsékletű dobsiani jégbarlang, mely a Szlovák Paradicsom egyik legérdekesebb természeti kincse. A mintegy húsz perces, meredek ösvényen vezető sétával megközelíthető barlang különleges élményt nyújt a földalatti világ csodáira kíváncsi természetbarátoknak. A hűvös élmények után a Dedinky-n található víztározó partján hideg sörrel és helyi finomságokkal jutalmazhatjuk meg magunkat. A mesterséges tó körül étkezési és szálláslehetőségeket is találunk, így bármelyik túránk kiindulópontjául választhatjuk.
A közeli városok szintén érdekes színfoltjai a vidéknek, így amennyiben időnk engedi, mindenképpen barangoljuk be Lőcse hangulatos utcáit és nézzük meg szépen felújított történelmi épületeit, csodálatos templomát, illetve a város egyik látványosságát, a központban található szégyenketrecet.
A Szlovák Paradicsom szinte minden évszakban lenyűgöző, ám éppen a tavaszi időszakban a legszebb. ekkor ugyanis a rendegetek kaland, és megpróbáltató túra mellett csodálatos látványt nyújtanak az éppen bimbódzó virágok. Így érdemes már most elkezdeni a szervezést!

Forrás és fotó: http://utazz.ujszo.com

130 éve született Grósz Alfréd

$
0
0
130 évvel ezelőtt, 1885. augusztus 26-án született Grósz Alfréd (1885-1973), „Tátránk tudós polihisztora”, ahogy Neidenbach Ákos nevezi róla szóló könyve címében. Születésnek évfordulóján az életrajzi adatok, a Tátra feltárása, megismertetése során végzett kiemelkedő munkájának felsorolása és méltatása helyett álljon itt egy idézet a fenti műből. Az alábbi idézet részlet Komarnicki Gyula 1965. augusztus 12-én Grósz Alfrédhoz írott leveléből, melyet Grósz 80. születésnapja alkalmából írt Erkről Késmárkra:
„Bennünket már fiatalságunk korában hozott egymáshoz közel a Tátra szeretete. Minden idealizmusunkat neki szenteltük, életünknek az adott tartalmat, hogy mind mélyebben igyekezzünk behatolni rejtelmeibe. De ezt nem csak szórakozásból tettük. Hamar felismertük, hogy e téren magasabb feladatok várnak reánk, munkánkat magasabb célok szolgálatába kell állítanunk. Én mindig beismertem, és a mai napon is örömmel akarok arról tanúságot tenni, hogy Te e téren mindenben; úgy a Tátra sziklavilágában, mint apostoli munkánkban messze előbbre való voltál, - mindig csodálattal figyeltem meg, hogyan szólal meg kutató munkádban a Tátránk és egykor ott élt elődeinknek megalkuvást nem ismerő szeretete, - mindig hálát éreztem azért, hogy nyomdokaidban haladva mennyit tanultam Tőled és mennyit köszönhettem Neked. Minderre visszaemlékezve, születésnapodon nemcsak szeretettel ölellek meg, hanem – megszámlálhatatlan tisztelőid és barátaid irántad táplált érzelmeinek eleget téve – meghajtom Előtted fejemet.”

A késmárki családból származó Grósz Alfréd egyetemi tanár, történész, hegymászó, író és földrajz tanár diákjait is gyakran vitte a szeretett Tátrájába, akiknek pl. teljesen önzetlenül 10 hegymászó és 10 sífelszerelést is vásárolt. Számos könyvet és cikket írt a Tátráról, vázlatosan lerajzolta a tátrai csúcsokat, szövegeket írt szlovák és lengyel dalokhoz. Nevét több földrajzi pont is őrzi a Magas-Tátrában. Ezek egyike a Nagy-Tarpataki-völgyben található Grósz-szakadék, amely a Nagyszalóki-csúcs északkeleti falának a Nagy-Tarpataki-völgybe leszakadó jobb oldali szakadéka, amelyet 1924. augusztus 14-én Lingsch György társaságában elsőként mászott ki.

Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd; Fotó: http://www.fsz.bme.hu; http://poprad.korzar.sme.sk

Magashegyi túrák fotói a Tátrából

$
0
0
A Tátra egyes látogatói megelégszenek az alacsonyabban fekvő túraútvonalakkal, sétálnak a Csorbai-tó körül, vagy felvonóval jutnak fel a magasabban fekvő helyekre. Másoknak ez nem elég, őket vonzza a magasság. Felmásznak a nem teljesen veszélytelen sziklákon, melyért csodálatos kilátás a jutalmuk, és eljutnak olyan helyekre, ahol csak a zergék járnak. Saját szemükkel láthatják azokat a növényeket, melyek képesek megmaradni ebben a mostoha környezetben.














Forrás és fotók: http://poprad.korzar.sme.sk

Szokások a hegyekben

$
0
0
A hegyekben végzett túra során érvényes viselkedési szabályokkal valószínűleg minden turista tisztában van. Olyan, a mindennapi életben is alapvető, vagy egyszerűen csak a kulturált viselkedéshez kötődő szabályok ezek, melyekkel nem veszélyeztetjük sem a magunk, sem mások testi épségét. Évről évre azt lehet látni azonban, hogy ezeket a szabályokat a hegyekbe indulók „otthon felejtik”. Egyre ritkábban hallani egy „Jó napot” köszönést a szemben jövőktől, és egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik egyszerűen nem tudnak csendben maradni a turistaúton. Nem érdemes ezeknek a hagyományos viselkedési formáknak az eltűnését kutatni, érdemes azonban felidézni és megjegyezni őket.

Jó napot és hello
A kölcsönös üdvözlés talán a legismertebb szokás a hegyekben. Hát nem lesz rögtön jobb kedvünk, ha a szemben jövő ismeretlentől egy „Jó napot” vagy „Hello” köszönést hallunk? Sőt, ha már nagyon fáradtak vagyunk, egy ilyen egyszerű üdvözlés biztosan akaratlanul is mosolyt csal az arcunkra. Ez a szokás már nagyon régen ismert hegyekben. Különösen akkor, amikor a magashegyi túrázás még nem volt ilyen népszerű, és a turistautakon nem mozgott ennyi turista, az üdvözlés a másik iránti tisztelet és megértés kifejezése volt. Elismerés a másik személy iránt, aki hozzánk hasonló indíttatásból úgy döntött, hogy túrázik a hegyi ösvényeken. A köszönés a hegyekben egyúttal a másik iránti aggodalom kifejezése is, amely azt a kérdést jelképezi, hogy a másik jól érzi-e magát, szüksége van-e a segítségünkre? A hegyekben a köszönéssel egyszerűen csak szép napot és biztonságos hazatérést kívánunk a másiknak.
Azt is szokták mondani, hogy annak illik először köszönnie, aki lefelé megy, mivel ő már túl van a túra nehezén. Valójában azonban mindegy, hogy ki köszönti előbb a másikat. Egyszerűen fogalmazva amikor szembe találkozunk valakivel, megelőzünk valakit, aki a velünk megegyező irányban halad, bátran mondjuk, hogy „Jó napot”, „Hello”, vagy bármit, és kész. A fiatalabb turisták sokszor tétováznak, ha egy tőlük láthatóan idősebb személlyel találkoznak. Mit mondjanak? „Jó napot” vagy „Hello”? Teljesen mindegy! A hegyekben ugyanis mindenki 18 éves!
Egymás üdvözlésének szokása néha egy ismeretség kezdete is egyben. Előfordul ugyanis, hogy miután üdvözöltünk valaki, megáll, és elkezd velünk beszélgetni. Az éppen aktuális állapotokról, az út nehézségeiről, arról, hogy a csúcs vagy a menedékház messze van-e még? A mosolyogva adott válasz megnyugtatja az embert, megerősítést ad, hogy számíthatunk másokra, ha esetleg szükségünk lenne rá. Sokan viszont egyszerűen csak azért szólítanak meg, mert szükségét érzik, hogy beszéljenek valakivel. Természetesen nem kell köszönni mindenkinek, akivel találkozunk. Nehéz is lenne elképzelni, hogy miközben egy zsúfolt völgyben túrázunk, mindenkinek köszönjünk. Az ember ilyen helyen folyamatosan beszélhetne – szép szokás ugyan a köszönés, de ne essünk túlzásokba…

Biztonság
A biztonságos viselkedés szabályainak a betartása a hegyekben rendkívül fontos. Ügyeljünk arra, hogy nyugodtan közlekedjünk, ne rohanjunk, és ne siettessünk másokat. Mindenkinek megvan a saját tempója, amit tiszteletben kell tartani. Amikor csoportosan túrázunk a hegyekben, jobb, ha a lassúbb társainkhoz alkalmazkodunk, és nem hagyjuk őt magára, ha valami problémája akad. Ha valaki előre is megy, időről időre álljon meg, és várja meg, amíg a társasághoz tartozó személy csatlakozik a csoporthoz.
Mielőtt túrára indulunk, érdemes valakit tájékoztatni az úticélunkról és az útvonalról. Előfordulhat ugyanis, hogy olyan baleset ér minket, amely után nem lesz lehetőségünk segítséget hívni. Elengedhetetlen, hogy mindig legyen nálunk a feltöltött mobiltelefon, amelyben előzetesen elmentettük a hegyi mentőszolgálat telefonszámát.
Mindig tartózkodjunk a kijelölt turistautakon, mivel azok úgy vannak kijelölve, hogy mi a lehető legbiztonságosabban túrázhassunk a hegyekben. Számos turistaúton vannak rövidítések, amelyek hívogatóan néznek ki, de mégsem használjuk ezeket, mert ezek használata könnyen tragikusan végződhet. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk tovább menni, vagy az időjárási körülmények nem teszik lehetővé a túra folytatását, nem kell szégyenkezni, ha visszafordulunk! Nagyobb tiszteletet érdemel az a képesség, hogy a csúcs vagy a cél előtt visszafordul valaki, mint ha túlerőlteti magát. Ezen túl a hegyek álltak, állnak és még sokáig állni is fognak, bármikor visszatérhetünk, és ismét megpróbálhatjuk.
Ha olyan részhez érkezünk, ahol a turistautat láncokkal biztosították, ne feledjük, hogy a láncok egyes szakaszait egyszerre csak egy ember használja. Ellenkező esetben a lánc mozgatásával a másik turista megütheti magát, elvesztheti az egyensúlyát. Ezen kívül az, aki elől megy, úgy érezheti, hogy a mögötte haladó gyorsabb nála, és ez felesleges stresszhelyzetet okozhat. Sajnos sokszor előfordul, hogy néhány turista nem akarja a többiekkel kivárni a láncoknál kialakult sort. Minden áron meg szeretnék előzni az előttük lévőt, ezért kitérnek oldalra, ami rendkívül veszélyes viselkedés.
Próbáljuk meg tehát megjegyezni ezeket az íratlan szabályokat, nyújtsuk a kezünket valakinek, ha szükséges, mosolyogjunk a szemben jövőkre, szorítsunk helyet a padon vagy a menedékházban az utánunk érkezőknek, hogy ha valaki leül, és visszaemlékszik a túrára, mindig hálás szívvel tehesse azt…

Forrás és fotók: http://natatry.pl

Újabb tragikus baleset a Magas-Tátrában

$
0
0
A lengyel Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) munkatársai augusztus 27-től, csütörtöktől eltűntként kerestek egy 31 éves lengyel hegymászónőt. Az eltűnt mobiltelefonja bekapcsolt állapotban volt, a hívásokra azonban nem válaszolt. Miután több napos kutatás után sem akadtak a nyomára, a hegyimentők a mobiltelefon lokalizálása céljából a rendőrség segítségét kérték, ez azonban elsőre eredménytelennek bizonyult, csupán a mobiltelefonra küldött SMS kézbesítése után sikerült meghatározni a mobiltelefon helyzetét, mégpedig a Tátra szlovák oldalán. A lengyel hegyimentők szombaton a szlovák kollégáik segítségét kértek az eltűnt felkutatásában. A szlovák Hegyi Mentőszolgálat (HZS) munkatársai szombaton keresőkutyákkal indultak az Omladék-völgybe, ahol az első információk alapján az eltűntet feltételezték.

A keresés vasárnap is folytatódott, melybe a szlovák Belügyminisztérium helikoptere is bekapcsolódott, amely a Tengerszem-csúcs és a Menguszfalvi-csúcsok környékét vizsgálta át, továbbra is eredménytelenül. Hétfőn tovább folytatták a keresést a Felkai-, a Batizfalvi- és a Stólai-völgyet határoló található csúcsok és gerincek körzetében. Ma délután aztán egy, a túrájáról visszatérő lengyel turista jelentette a lengyel hegyimentőknek, hogy saját fotói átnézése közben vette észre, hogy az egyik fotón egy emberi test lóg egy kötélen, a Kis-Koncsiszta alatt. A bejelentés után a szlovák hegyimentők egy új típusúshelikopterrel repültek a megadott helyszínre, melyet első alkalommal vetettek be hegyi terepen. A hegyimentők az élettelen hegymászónő holttestét lehozták a falból, majd az ótátrafüredi hullaházba szállították.

Forrás: http://www.hzs.sk; Fotó: Miroslav Vazny

120 éve érkezett az első vonat Tátralomnicra

$
0
0
120 évvel ezelőtt, 1895. szeptember 1-én érkezett az első vonat a Magas-Tátrába, mégpedig Poprádról Tarpatakon át Tátralomnicra. A vasúti összeköttetés megvalósítása jelentős lépés volt abban az irányban, hogy a Magas-Tátra elérhetővé váljon nem csak Magyarország, de szinte teljes Közép-Európa gazdagabb rétegei számára. Ez nagyon gyorsan tükröződött nem csak a vendégek összetételében, de a Tátra gyors ütemű fejlődésében is. Az első vasútvonal kiépítését, és a Popráddal történő vasúti összeköttetés megvalósítását hatalmas rivalizálás előzte meg. Értelemszerűen Ótátrafüredre kellett volna kiépíteni az első vasútvonalat, amely abban az időben már ismert turistaközpont volt.

Az újonnan alapított, és az állam által preferált Tátralomnicot viszont klimatikus gyógyfürdővé kívánták fejleszteni, melyhez nagy segítséget jelenthetett egy vasútvonal kiépítése Kakaslomnicról. A két település közöttii rivalizálást végül is egy, a helyszínre küldött bizottság oldotta meg, amely 1894 szeptemberében mindkét pályázatot értékelte, és végül is Tátralomnic kapta meg a vasútvonal kiépítésére szánt koncessziót, Ótátrafüred viszont egy jövőbeni összekapcsolásra kapott ígéretet. Mivel kevés földmunkát igényelt, a 9,2 km hosszú pálya építési munkái gyors ütemben haladtak, 1895. április 1-től 411 munkás dolgozott az építkezésen, az első gőzmozdony már július 17-én próbautat tett. Öt hónapos építkezés, ezzel együtt 350 000 korona felhasználása után 1895. szeptember 1-én megérkezett az első vonat Tátralomnicra. A vasút eleinte csak szezonális jelleggel, július 15-től szeptember 15-ig közlekedett, de néhány éven belül, egy tulajdonosváltást követően egész évre kiterjesztették a közlekedését.
A 10 évvel később megnyitott tátralomnici Palota Szálló építése idején Pfinn József keskeny nyomtávú fogaskerekű vasutat tervezett a vasútállomás és a szálló között, de tervei megmaradtak a tervezőaasztalon.

Forrás: http://www.tatry.sk; http://sk.wikipedia.org; Ivan Bohuš: Od ohnísk a kolíb po Tatranské osady

Halálos baleset a Sas úton

$
0
0
Szeptember 1-én egy szemtanú értesítette a lengyel Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) ügyeletét, hogy baleset történ a Tátra legnehezebb turistaútján. A szemtanú azt látta, ahogy egy turista lezuhan a Sas út egyik legnehezebb részén, a Honoratka-szakadék (Honoratka, másik ismert nevén Zsidó-vályú) és a Fagyott-tavi-csorba (Zmarzła Przełęcz) közötti szakaszon. A bejelentés után a hegyimentők mentőhelikopterrel repültek a helyszínre, ahol aztán megállapították, hogy szerencsétlenül járt férfi a nagy magasságból történő zuhanás következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen az életét vesztette.

A Honoratka-szakadék a Sas útnak az a pontja, ahol már korábban is több súlyos baleset történt. A ma elhunyt férfi ebben az évben már a második áldozata ennek a meredek vízmosásnak, ahol május 15-én szintén halálos baleset történt. Hatalmas szerencséje volt viszont annak a turistának, aki június elején ugyanitt túlélt egy 200 méteres zuhanást. A Sas úton annak kialakítása óta több mint száz turista vesztette életét, az egyik legtragikusabb év 2012-ben volt, ebben az évben öt személy vesztette életét ezen a turistaúton.

Forrás: http://tatromaniak.pl; http://krakow.wyborcza.pl; Fotó: www.natatry.pl

Kapor-völgy – Magas-Tátra

$
0
0
Az erdős, kb. 11 km. hosszú Kapor-völgy (Kôprová dolina) a Magas-Tátra nyugati részén található, tulajdonképpen ez a hegység nyugati határvölgye, amely a legnagyobb tátrai völgyek közé tartozik. A völgy felső részén több ágra, több kisebb-nagyobb völgyre és katlanra oszlik. Ezek keleten a Rút-szakadék (Škaredý žľab), a Kriváni-katlanvölgy (Kotliny), a Nefcer-völgy (Nefcerská dolina), a Hincó-völgy (Hlinská dolina), Fenyves-tavi-völgy (Temnosmrečinská dolina), valamint ennek legfelső, Omladék-katlan (Piargová dolina) nevű része. Északon és nyugaton a Kolbenheyer-völgy (Kobylia dolinka), a Garai-völgy (Garajová dolina) és a Türckh's-völgy (Turková dolina). A völgyet keleti oldalán a Kriváni-szárnyvonulat kiterjedt gerincei választják el a Magas-Tátra keleti részétől, ez a szárnyvonulat a Csubrina (Čubrina) csúcsában csatlakozik a Tátra főgerincéhez.

Északkeleti és északi részén a hegység főgerince választja el a Tátra lengyel oldalán található Halastavi-völgytől (Dolina Rybiego potku), valamint a Lengyel-Öt-tó völgyétől (Dolina Pięciu Stawów Polskich). Az északnyugatra és nyugatra fekvő Csendes-völgytől (Tichá dolina) a Liptói-tető (Liptovské kopy) füves, lankás gerince választja el, melynek legmagasabb pontja a Nagy-Kapor-tető (Veľká kopa). Ez a gerinc a Sima-hegy (Hladký štít) csúcsánál éri el a főgerincet.
Hegymászók körében különösen népszerű a völgy felett emelkedő Kriván (Kriváň) csúcsa, keleti irányban a Magas-Tátra utolsó markáns csúcsa, amely hatalmas, meredek falakkal szakad le a Kapor-völgybe. Erre a népszerű csúcsra egyébként jelzett turistaúton két irányból is fel lehet jutni.
A Kapor-völgy nyugati, füves halmokkal borított oldala éles ellentétet jelent a keleti oldal égre törő, szaggatott gránitormaival szemben. Ezt az ellentmondást enyhíti a völgyet északkeleten lezáró főgerinc, melynek eleinte füves lejtőit kelet felé haladva egyre inkább sziklás terep váltja fel. A völgy keleti oldalának sajátossága, hogy minél feljebb jutunk a völgy­ben, annál nagyobb szurdokok és mellékvölgyek követik egymást.
A Kapor-völgyben nem, csupán egyes mellékvölgyeiben találunk tavakat, ezek némelyike látogatható, mások azonban el vannak zárva a turisták előtt. A különleges védelem alatt álló Nefcer-völgyben található a három lépcsős Nefcer-vízesés (Kmeťov vodopád). Középső lépcsőjének magassága 80 m, ezzel a Magas-Tátra legnagyobb, és egyik leg­szebb vízesése, amely a legtöbb vízeséstől eltérően egy vályúszerű sziklaárokban zuhog alá. A völgy torkolatában haladó kék jelzésű turistaútról egy jelzés nélküli, kb. 100 m hosszú ösvény vezet az Alsó-Nefcer-vízeséshez (Dolný Nefcerský vodopád), amely előtt egy hídról gyönyörködhetünk e vízesés látványában. A Nefcer-völgy két felső katlanában fekszenek a Terianszko-tavak (Terianske plesá), közülük az Alsó-Terianszko-tó (Nižné Terianske pleso, 1941 m, X 5,47 ha, ? 47,2 m) a Magas-Tátra második legmélyebb tava. A Furkota-hágó (Furkotské sedlo, 2277 m) alatt, egy újabb teraszon bújik meg a jóval kisebb Felső-Terianszko-tó (Vyšné Terianske pleso, 2124 m, X 0,40 ha, ? 3 m).
A Kapor-völgy legnagyobb oldalvölgyében, a Hincó-völgyben nem találunk tavakat, ennek északi szomszédjában, a Fenyves-tavi-völgyben (másik ismert nevén a Szmrecsini-völgyben) viszont igen. A völgy második teraszán található a turisták által korlátozás nél­kül látogatható Alsó-Fenyves-tó (Nižné Temnosmrečinské pleso, 1674 m, X 12,00 ha, ? 37,8 m), amely területe és mélysége alapján is harmadik a tátrai tavak rangsorában. Ettől mintegy 700 m-re található a kisebb, csak hegyi vezetővel látogatható Felső-Fenyves-tó (Vyšné Temnosmrečinské pleso, 1716 m, X 5,55 ha, ? 20,0 m). Az alsó tó alatti tófalon zúdul alá a már messziről hallható és látható Fenyves-völgyi-vízesés (Vajanského vodopád), amely 30 m-es magasságával a Magas-Tátra második legnagyobb, emellett egyik leg­impozánsabb vízesése. Ezeken kívül még egy kisebb tó található a Kapor-völgyben, mégpedig legészakibb mellékvölgyében, a Kolbenheyer-tó katlanában fekvő kicsiny Kolbenheyer-tó (Kobylie pleso, 1737 m, X 0,3 ha, ? 1 m).
A völgybe Podbanszkóról a sárga, majd az ebből elágazó zöld jelzésű, szilárd burkolatú turistaúton juthatunk el, amely a völgy torkolatában csatlakozik a Három-forrástól (Tri studničky, 1140 m) érkező kék jelzésű turistaúthoz, amely aztán a völgy felső részébe, egyszersmind legnagyobb oldalvölgyébe, a Hincó-völgybe (Hlinská dolina) vezet. Ez a völgy a Tátra-völgyek közül a legmélyebb, és oly lassan emel­kedik, hogy a Fenyves-tavi-völgybe (Temnosmrečinská dolina) vezető, kb. 14 km-es út során a fenyves erdő csak 12 km megtétele után, kb. 1560 m magasságban szűnik meg.

Forrás: http://www.tatry.nfo.sk; 250 tátrai túra; Fotó: Miro Bakalár, sk.wikipedia.org

A könyvek feltárják a hegyek titkait

$
0
0
Idősebb (87) és ifjabb (54) Ivan Bohušról feltételezhetjük, hogy szinte mindent tudnak a Tátráról. Szerencsére azonban ezt a tudást nem tartják meg maguknak. A szerzőpáros idősebb tagja történész és muzeológus, ma már azonban természetesen nyugdíjas. Fia meteorológus, aki a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Geofizikia Intézetének Csillagászati obszervatóriumában dolgozik a Kő-pataki-tónál. Apjával közös hivatásuk a könyvkiadás, könyveikben a Magas-Tátra kevésbé ismert titkait, történeteit osztják meg az olvasókkal.

Apa és fia
„A Tátrában soha sem csak a szemet gyönyörködtető csúcsokat, a hűvös völgyeket, a tiszta tavakat és a gránitsziklákat látom. Különösen érdekel, milyen történetek zajlottak a csúcsok alatt, milyen érdekes emberi sorsok alakulnak ki alattuk” – mondja az idősebb Bohuš, több mint 2300 megjelent publikáció szerzője, nem csak Szlovákiában, de a cseh és lengyel szakirodalomban is. Mint a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) múzeumának egykori igazgatója, majd később a múzeum Kutató Állomásának tudósa első könyvét 1962-ben írt a Tátráról.
Néhány évtizeddel később viszont már két nevet láthatunk a frissen megjelent könyvek borítóján. Apa és fia. „A könyveinkben látható fényképeket hosszú évek óta Božena Mrhová készíti. Amikor nyugdíjba vonultam, megkérdeztem a fiamat, nem szeretné-e saját fotóit mellékelni a cikkekhez”  - kommentálja a szerzőpáros létrejöttét az idősebbik Bohuš. Fia közben heti váltásos munkarendben, klímakutatóként dolgozott a Kő-pataki-tó melletti obszervatóriumban. Ebben a munkakörben nem az időjárást kell megjósolni, fő feladatuk az éghajlat kutatás, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mérik és értékelik a napsugárzást, és mintavétel alapján elemzik a légszennyezettség mértékét. Meteorológusból klímakutatóvá vált, ennek már 15 éve.

Az első könyv
Apa és fia nevével közösen 2004-ben találkozhattunk először egy szokatlanul hosszú című könyv borítóján: „Rozprávanie o názvoch a prvých výstupoch na tatranské štíty” (A tátrai csúcsok elnevezésének és első megmászásának története – a fordító). „Apámnak egy nagy dosszié tele volt a tátrai csúcsok első meghódításáról szóló jegyzetekkel, történetekkel, ezért úgy gondoltuk, jó lenne, ha ezeket könyv formában is megjelentetnénk. Olyan sok feljegyzése volt, hogy szó szerint majd belefulladtunk a feldolgozásukba. Két teljes évig tartott, amíg ezekből létrehoztunk egy érdekes kiadványt. Ezért lett ilyen szokatlanul hosszú a könyv címe” – mondta el a közös munkáról a két szerző közül a fiatalabbik, aki saját bevallása szerint 46 tátrai csúcsot mászott meg. Ifjabbik Ivan Bohuš akkor még nem tudta, mire vállalkozik. Mert más egy könyvet kiadni úgy, ha a szerző csak keres egy jó nevű kiadót, aki biztosítja a honoráriumot, a nyomtatást és a forgalmazást. De saját költségen kiadni egy könyvet, az azért más tészta. „Abban az időben volt egy kis spórolt pénzünk egy új autóra, mert e régi, 26 éves Skodánk már ereje végét járta. Szóval apósom és a férjem ezen a pénzen adta ki az első könyvet. A Skodát pedig kénytelen voltunk újabb 6 éven át használni” – mondta el Iveta Bohušová, az ifjabbik szerző felesége. Hogy a könyv érdekes olvasmány volt, arra bizonyíték, hogy ezer darab szinte azonnal elfogyott, és három hónap múlva már készült az utánnyomás.

Tolvaj-ösvény
A két Bohuš feljegyzései kimeríthetetlen forrásai a Tátráról szóló kalandos történeteknek, a szokatlan emberi sorsoknak, és a gyakori tragédiáknak. Nem túlzás azt mondani, hogy szinte minden tátrai kő titkát ismerik. Csak a megfelelő helyen kell felütni a könyveiket. Az ifjabbik Bohuš a leghíresebb tátrai közlekedési útvonalat, a mai szlovák nevén Cesta slobody (Szabadság út) néven közismert Tátra körutat hozza fel példaként. „Ki tudja a ma közlekedők közül, hogy ezen az útvonalon hajdan legfőképpen csempészek közlekedtek? Az ösvényen 1590-ben közlekedő első csempészekről szóló feljegyzéseket apám találta meg az archívumokban. Abban az időben a nagyon találó Tolvaj-ösvénynek nevezték az útvonalat. Nem csak a rablók, hanem az orvvadászok és a csempészek is használták azt, akik a XVI. századtól a titkos tátrai átjárókon szállították a vámköteles és a tiltott árukat Magyarország és Lengyelország között. A csempészek egyik kedvelt átjárója a Kopa-hágó volt. A csempészek lóháton szállították a csempészárut, gyakran egy egész ménes használva a szállításhoz. Voltak köztük híres csempészek is, akiket a zsdjári vámiroda tisztjei soha nem tudtak elfogni. Paradox módon a Tolvaj-ösvény az igazi rablók számára érdektelen volt, mert ott nem volt kitől zsákmányt szerezni. A Tátraalján élő csempészek szegények voltak, a szerény zsákmány nem érte meg a kockázatot. A rablók inkább a Tátra alatt vezető forgalmas kereskedelmi útvonalakat kedvelték, ahol a kereskedők megrakott szekerei közlekedtek. 1558-tól aztán megindult a postakocsi közlekedés Pozsony és Kassa között, amely még nagyobb zsákmánnyal kecsegtetett. A banditák többnyire Vázsec és Csorba között húzódtak meg, ahol biztonságos menedékből támadhatták meg az utazókat, a kereskedőket, a postakocsikat. Miután a rablók egyre inkább nem fértek a bőrükbe, Mária Terézia avatkozott közbe. A XVIII. század közepén elrendelte, hogy az út mentén széles sávban kivágják az erdőt, amely így már nem tudta elrejteni a rablókat.”
Ifjabb és idősebb Bohuš eddig több mint tíz könyvet jelentetett meg közösen. A tátrai menedékházakról szóló könyvet az ifjabbik szerző saját tapasztalata ihlette. Ez volt az első könyve, amelyet apja segítsége nélkül írt. „Nyolc alkalommal szállítottam fel árut a Téry-menedékházba. Amíg nem próbáltam addig azt hittem, hogy a menedékház vezetése és a teherhordó munka nagyon romantikus dolog lehet. De ez valami más. Először is a robotolás. Talán ezek a benyomások ihlették a menedékházakról szóló könyvet. Később a nagyszombati Katarína Nováková néprajzkutató kiadott egy könyvet a tátrai teherhordókról, melyek nélkül a magashegyi menedékházak nem létezhetnének.

Jó orr
A riport készítésének idején (2011 – a szerk.) az ifjabbik Bohuš éppen apja tátrai csúcsokról szóló könyvének lengyel kiadásán dolgozott. Itt nem csak az ötven legismertebb csúcsról van azonban szó, hanem a csúcsokat meghódító emberek sorsáról is. Legyen szó hegymászókról, túrázókról, teherhordókról vagy tudósokról. A későbbi tervek között szerepel egy könyv a Tátrában található emlékekről, emlékművekről. Eredetileg már 2011-ben szerette volna kiadni ezt a könyvet, de a hatalmas anyagmennyiség miatt nem készült el időben. „Nagyon nehéz utánajárni ezeknek a dolgoknak, az emlékművek feldolgozása szerfölött nehéz. Kíváncsi vagyok például, miért állítottak a völgyekben kereszteket? Ki állította őket? Milyen alkalomból? Ki és miért állított keresztet a Nagyszalóki-csúcson?  Tudjuk, hogy a Tengerszem-csúcson Leninnek is volt egy emléktáblája. Jelenleg azonban már nincs a helyén. Ki bontotta le, vagy semmisítette meg? Ezek mind kiderülnek következő könyvemből” – ecsetelte terveit a szerző.
A Tátra történelmében a menedékházak, a teherhordók, a hegymászók és a rablók történetei között sokszor találkozunk kincskeresőkkel. Én is találkoztam kettővel. Ők azonban nem aranyat, gyémántot, vagy Jánošik legendás kincseit keresik. Az olvasóknak keresnek érdekes történeteket. El kell ismerni, jó orruk van hozzá.

Forrás és fotók: http://zivot.azet.sk

Fotók és videók a Tátrából – 2015. augusztus 16-31.

$
0
0
Ismét kommnetár nélkül ajánlom az oldal olvasóinak figyelmébe a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján 2015 augusztusának második felében megosztott fotókat és videókat, melyek megtekintéséhez ezúttal is jó szórakozást kívánok!

Fotók:

2015. augusztus 16.
Ritkán látjuk ilyen közelről: a Rejtett-tó a Rejtett-völgyben.
Fotó: Jaro Majerník

2015. augusztus 17.
Egy méltatlanul keveset látogatott tó a Magas-Tátrában: Gödör-tó (Jamské pleso).
Fotó: Patrik Es

2015. augusztus 18.
A legendás lengyel hegymászó, Wieslaw Stanislawski azt mondta egyszer: "Ha a hegyeknek lelkük van, az óriási." - Kilátás a Tengerszem-csúcsról.
Fotó: Marián Krivošík

2015. augusztus 19.
A Varangyos-tavi-csúcs és a Metélőhagymás-tavak.
Fotó: Stefan Glovičko

2015. augusztus 20.
Útban a Gerlachfalvi-csúcsra a Tetmajer-horhosból.
Fotó: Bibircs túrablog

2015. augusztus 21.
Tegnapi kilátás a Lorenz-hágóból a Malompataki-völgy irányába. Melyik ismertebb csúcsok láthatók a fotón?...
Fotó: Nagy Árpád

2015. augusztus 22.
Kilátás a Furkota-csúcsról a Malompataki-völgyre (Szentiványi-tó és Alsó-Zerge-tó) és a Furkota-völgyre (Felső- és Alsó-Wahlenberg-tó) . Középen a Szoliszkó-gerinc, valahol lent a Lorenz-hágó.
Fotó: Ba Bo

2015. augusztus 23.
No comment…
Fotó: Janusz Wanczyk

2015. augusztus 24.
A Hincó-tavi-katlan a Sátánról.
Fotó: Igor Babic

2015. augusztus 25.
Hétvégi panoráma a Nagyszalóki-csúcsról.
Fotó: Kállai Zoltán

2015. augusztus 26.
Tátrai hajnal
Fotó: Kuba Witos

Brocken-hegyi kísértet ma reggel a Gáspár-csúcsról. A ködkísértet szivárványgyűrűjében a meteorológiai obszervatórium épülete látszik.
Fotó: Witek Kaszkin

2015. augusztus 27.
A Nagy-Hincó-tó és a Menguszfalvi-csúcsok augusztus 20-án.
Fotó: Pólya Sándor.

2015. augusztus 28.
Éjszaka a Nagy-Tarpataki-völgyben.
Fotó: Jozef Klein

Tegnapi csúcsfotó a Koncsiszta csúcsán, balra a Gerlachfalvi-csúcs, jobbra a Jármay-asztal.
Fotó: Benus Tibor

2015. augusztus 29.
Kilátás a Fehér-tavi-csúcsról.
Fotó: Simon Trnka

2015. augusztus 31.
Egy gyönyörű fotó a Gerlach tömbjéről
Fotó: Juraj Vohnout

Videók:

 
2015. augusztus 16.
Kissé hosszúra sikerült film, de szinte lépésről-lépésre bemutatja a Vadorzó-hágóba vezető útvonalat.

 
2015. augusztus 17.
Tátra gerincein 2015 hegyi futóverseny – egy szép videó a versenyről.

 
2015. augusztus 19.
Trekking a Tátrában

 
2015. augusztus 22.
A Magas Tátra egyik legnehezebb turista útvonalán jártunk. Kis csapatunk nem kevés izgalommal gyürkőzött neki a 14 órás mászásnak. Az útvonal rengeteg szépséget és veszélyt is tartogat az idelátogatóknak. A kitett csipkézett gerincen való haladás nehézségein túl számunkra egy jégesővel és villámlással tarkított vihar okozott leginkább riadalmat.

 
2015. augusztus 25.
Egy különleges videó a Tátrából: vadvízi evezés a Tarpataki-vízeséseknél.

Összeállította: Nagy Árpád

420 éve született Frölich Dávid

$
0
0
420 évvel ezelőtt, 1595-ben született Frölich Dávid (1595-1648) késmárki zipser matematikus, (a „császári királyi matematikus egész Ma­gyarországon” cím birtokosa), csillagász és geográfus, a késmárki latin iskola rek­tora, aki az első név szerint ismert hegymászó (de nem az első hegymászó) volt a Tátrában, aki sok szempontból megelőzte korát. Hírnevét nem tudományának köszönhette, hanem annak, hogy elsőként mászta meg a Magas-Tátra csúcsait, mégpedig 1615-ben. 1639-ben Bártfán megjelent „Medulla Geographiae practicae” c. kétkötetes művében leírta, hogy 1615. júniusában két társával együtt a magasabb régiók kutatása céljából megmászta a Tátra “legmagasabb csúcsát”. Ebben a leírásban megemlíti, hogy a már ismert úton jutottak fel a csúcsra, minden valószínűség szerint tehát a csúcson már előtte is jártak.

A leírásból nem derül ki, hogy melyik volt ez a csúcs, a múlt század végéig a Lomnici-csúccsal azonosították, de Grósz Alfréd kutatása szerint ez a Kés­márki-csúcs volt. Biztosan nem ez volt az első tátrai csúcsmászás, de ez az első irodalmilag dokumentált, viszonylag pontos adatokkal. Fenti művében Frölich így írt a Tátráról:
„Magyarország hegységei között az első helyet a Kárpátok foglalják el, melyeket a hegyek kopasz volta miatt a szlávok Tatry vagy Tarczal néven említenek. Legvadabb a hegység a Szepességen és legmagasabb, csaknem a felhők felé emelkedő csúcsai Kés­márk közelében vannak, miért is ezt a hegységet, mely meredekség és vadság tekinteté­ben a svájci, olasz és tiroli Alpokat is felülmúlja és csaknem járhatatlan, Késmárki hegy­ségnek vagy havasoknak is nevezik. A Liptó megye felé hajló csúcsának neve Kriván.”

Túra a Vadorzó-hágóba

$
0
0
Az idei szabadság első napjaiban úgy döntöttünk, hogy első úti célunk a Halastó felett található Vadorzó-hágó. Kora hajnalban, 2 óra 30 perckor indultunk a Bialkai-szénégető parkolójából, ezzel nem csak a később indulók tömegét kerültük el, akik letolhatnak minket az útról, hanem a visszaútban zavarónak ható tűző napsütést is. Reggel 8 óra körül érkeztünk meg a hágóba. Tökéletes csend, és gyönyörű kilátás fogadott, melyet az alábbi fotókon próbálunk meg bemutatni.


















Forrás és fotók: http://natatry.pl

Turistaszámlálás 2015

$
0
0
A Tátrai Nemzeti Parkban (TANAP) 2015. augusztus 11-én, kedden tartották meg a minden évben szokásosan megrendezett turistaszámlálást. A Tátra magashegyi környezetében ezúttal 19.580 turistát számoltak össze. Legnagyobb számban szlovák, cseh és lengyel turistákat számoltak össze, de nem hiányoztak a németek, angolok, spanyolok és magyarok sem. A TANAP munkatársai, valamint önkéntes diákok előre elkészített nyomtatványokon jegyezték fel a hegyekbe kiránduló turisták számát és nemzetiségét.

Immár hagyományosnak mondhatóan a legtöbb turista felvonóval érkezett a magashegyi környezetbe. A Tarajkára 2550 turista érkezett a siklóval, míg gyalogosan 660 turista érte el ezt a pontot. A Kő-pataki-tóhoz közlekedő felvonó 2635 utast szállított aznap, míg 136 turista fárasztó gyaloglás után gyalogosan ért fel ide. A Szoliszkó menedékházhoz közlekedő felvonóval 1290 turista utazott, gyalogosan pedig 96 turista választotta magának ezt az útvonalat. A Tengerszem-csúcsra a határ két oldaláról 714 turista érkezett azon a napon, 307 a Halastótól, 407 pedig a Poprádi-tótól. A Krivánra 282 turista jutott fel a számlálás napján. Turisták tömegei mozogtak azon a napon a Liptói-Tátrában, a Rohácsi-völgyben is, ahová 1179 turistát vonzott a tátrai természet szépsége. Népszerű úti cél volt az Árvai-Csendes-völgy is, amelyet 845 személy választott úticélként.
Hagyományosan a legkevesebb turista a Podbanszkóról elérhető csendes-völgyet választotta, ahol mindössze 43 turistát számoltak össze. A Liptói-Tátra déli völgyeit mintegy 500 látogató kereste fel, közülük legtöbben, 253 turista a Zsári-völgyben túrázott. A Pieniny Nemzeti Parkban, a Dunajec-áttörésben azon a napon 4022 látogató fordult meg, közülük 3063 kerékpárral, a többiek gyalogosan. Eben a nemzeti parkban legnagyobb számban lengyel turisták fordultak meg.
A TANAP 1972-től minden évben egy meghatározott napon megszámolja a nemzeti parkba érkező turistákat. A magashegyi környezetben kiránduló turisták számlálása nem csak a látogatók létszámának felmérése miatt szükséges, hanem az egyes helyszínek leterheltségének megállapítása céljából is. Az adatok hasznosak a TANAP számára az útvonalak információs hálózatán és azoknak a szolgáltatásoknak a fejlesztések tervezése során, melyeket a nemzeti park nyújt a turistáknak a védett területen. Bár a magashegyi környezetben mozgó turisták létszámát alapvetően az időjárás befolyásolja, a rendszeres számlálás kezdete óta a legtöbb turistát, 26.520 személyt 1980-ban számolták össze.

Éves rekordara készülnek a Lengyel-Tátrában is. Az év elejétől idáig már eladtak 1,8 millió belépőjegyet, ebből 1,5 milliót a júniustól augusztus végégi terjedő időszakban, ez pedig több mint a korábbi években. A lengyel Tátrai Nemzeti Parkot átlagosan évente 3 millió ember látogatja, ez azonban ebben az évben valamivel több is lehet. A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb turista(az év elejétől 584 ezer) a Halastóhoz (Morskie Oko) és más, innen elérhető turistautakra a Bialkai-szénégető parkolóból indul túrázni. A második helyen (363 ezer fő) a Kościelisko-völgybe (Dolina Kościeliska) vezető turistaút áll, a harmadik legnépszerűbb célpont pedig a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) közlekedő felvonó (283 ezer fő). A Gąsienica-völgybe (Hala Gąsienicową) 158 ezer, a Palánkos-völgybe (Dolina Strażyska 147 ezer fő kirándult eddig ebben az évben. A legkevesebben (14 ezer fő) a Topor-irtásra (Toporowa Cyrhla) és az Olczai-völgybe (Dolina Olczyska) indultak. A nyári időszakban a nemzeti prak munkatársainak egyik legfőbb problémát a sziklafelületek festékszóró spray-el történő lefestése, valamint a tátrai tavakban történő fürdőzés okozta, ezeken kívül a nyári időszak viszonylag békésen telt a Lengyel-Tátrában.

Viewing all 1816 articles
Browse latest View live