De a sors másképpen akarta. Mirosław Sz. a tychy-i középiskola tanárának döntése nyomán a rajta kívül 10 tanulóból, egyikük testvéréből és egy másik kísérőből álló csoport kb. reggel 6:30-kor indult a Halastavi menedékházból – ahol az éjszakát töltötték – a Tengerszem-csúcs (Rysy) felé. A Tárában aznap nagyon alattomos idő volt, második fokozatú lavinaveszély volt érvényben, és az időjárási körülmények nem kedveztek egy ilyen túra megtételéhez. Előző éjszaka egész éjjel nedves hó hullott, a hegyekbe megérkezett az olvadás. A csoport túl nagy létszámú volt, ráadásul nem volt velük megfelelő képesítéssel rendelkező hegyivezető sem. Ennek szerepét a tanár vette át, aki egy nappal korábban sikeresen felvezette a csúcsra az osztály hasonló létszámú másik felét. A tanár korábban többször túrázott az Alpokban is, így a tanulók megbíztak benne.
A mentőakcióban bekapcsolódott a mentőhelikopter is, amely időről időre egyre több hegyimentőt szállított a helyszínre. A mentőcsapatokat Jan Krzysztof, a TOPR vezetője irányította. Egy még élő lányt gyorsan sikerült megtalálni, akit a lavina szinte egész útján magával sodort, de valami csoda folytán nem került mélyen a hó alá. Pár perccel később az egyik hegyimentő meglátta az egyik diáknak a hóból kilógó lábát. A fiút gyorsan kiásták a hó alól, és hozzáláttak az újraélesztéshez. Sikerült helyreállítani a légzését és a szívverését. Később találtak még egy személyt, de a 22 éves fiú életét sajnos már nem lehetett megmenteni. Szintén segítségre volt szüksége annak a két diáknak, akik a lavina feletti régióban tartózkodtak. A tragédia láttán kísérőjükkel a lavinamezőn át megkezdték az ereszkedést, de sokkos állapotban voltak, nem voltak képesek kontrollálni a helyzetet, többször elestek, és különböző sérüléseket szenvedtek. És ennyi. Annak ellenére, hogy a lavinát követő órákban vezetőjükkel az élen a hegyimentők, valamint a nemzeti park alkalmazottai speciálisan kiképzett kutyák segítségével keresték a hó alatt rekedt további áldozatokat, nem sikerült több túlélőt találni…
A médiának köszönhetően a tragédia híre közben elérte a túrán részt vevők családtagjait. Tychy polgármestere válságközpontot hozott létre, az áldozatok hozzátartozói késő este pszichológus kísértében indultak Zakopanéba.
Az időjárás egyre rosszabb lett. A következő napon hármas fokozatú lavinaveszélyt jelentettek, a keresés ennek ellenére reggel 6 órakor folytatódott. A Tengerszem-csúp (Bula pod Rysami) térségében a mentőhelikopter a földre tette Włodek Cywińskit. Az ő feladata volt, hogy felmérje egy esetleges újabb lavina, valamint a mentőegységek munkáját veszélyeztető egyéb körülmények kockázatát. Később mentőbúvárok érkeztek a helyszínre, akik értékelték, milyen lehetőségeik vannak. A helyzetet értékelve arra a megállapításra jutottak, hogy azon a napon nem merülhetnek a víz alá. Később megérkeztek a szlovák hegyimentők is, akik szintén próbáltak segíteni. Senkit sem sikerült találni… Közben újabb kedvezőtlen hír érkezett a mentőegységekhez: a mentőhelikopter mindkét motorja felmondta a szolgálatot. A pilóta csak nagy nehézségek árán tudta földre tenni a gépet, amely a landolás során súlyosan megsérült. Világossá vált, hogy a további intézkedések értelmetlenek, a keresést megszüntették…
Ez volt a Lengyel-Tátra legtöbb áldozatot követelő lavinabalesete. A mentés során a TOPR összesen 14 mentőakciót szervezett, ezekben 260 hegyimentő és 36 lavinamentő kutya vett részt. A hegyimentők csak ebben a mentési műveletben 2203 órát dolgoztak.
A tragikus eseményeket később a „Cisza” című lengyel filmben dolgozták fel.
2003. január 28-án, a Tengerszem-csúcs alatt bekövetkezett lavinában életét vesztette:
Przemek Kwiecień
Szymon Lenartowicz
Andrzej Matyśkiewicz
Łukasz Matyśkiewicz
Justyna Narloch
Ewa Pacanowska
Artur Rygulski
Tomasz Zbiegień