A Sas út (Orla Perć) kiépítésének története III.

A Sas út jelölésének a gorálokkal kapcsolatos problémák miatti szüneteltetése azonban nem tartott sokáig, Gadowski atya nagyon gyorsan talált megoldást.

Világossá vált számára, hogy a Sas út legnehezebb részeinek kijelölését tapasztalt hegymászók segítségével kell elvégezni. Ezért Gadowski meghívta csapatába a Zakopanéban jól ismert hegyivezetőket, Jakub Wawrytkát és Klimek Bachledát. A Wawrytkával együtt elvégzett felderítés után úgy döntöttek, hogy az útvonalat a Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) és a Fekete-fali-csorba (Przełączka nad Dolinką Buczynową) közötti szakaszon az ellenkező irányban jelölik ki. Amikor sikeresen felfestették a jelzéseket és elhelyezték a mesterséges segédeszközöket, az útjelzők csoportja azonnal a Zerge-hegyre (Kozi Wierch) költözött. Ennek oka az volt, hogy Kulczyński-vályúból (Żleb Kulczyńskiego) már a XIX. században a Tátra Társaság (TT) által kijelölt ösvény vezetett a népszerű csúcsra.

Létrák a Sas úton

Ami maradt – mint az később kiderült –, az a Zerge-hegy és a Zawrat közötti legnehezebb szakasz volt. Különös nehézségek merültek fel a Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz) történő ereszkedés kijelölése során. Érdemes hozzátenni, hogy a ma elsősorban a Zamarła-torony (Zamarła Turnia) falán leereszkedő acéllétrával azonosított hely közelében eredetileg egy másik létra is volt. A hágó túloldalán egy hosszú, két részből álló acélszerkezetet helyeztek el. A korabeli források szerint ez volt „a leglégiesebb átjáró az egész Tátrában”. Ezt a létrát csak a II. világháború után bontották le. A Sas utat ezután a Puszta-völgyecske (Pusta Dolinka) felőli oldalon kanyarogva vezették tovább, a létrákból csak az egykori horgonyok maradtak meg.

A Walenty Gadowski és a Tátrai Társaság közötti súrlódások miatt, melyek az anyagi források csökkentését eredményezték, az utolsó szakasz meglehetősen szerényen lett biztosítva. A pénzügyi kimutatások szerint a Felső-Zerge-csorba (Kozia Przełęcz Wyżnia) és a Kis-Zerge-hegy (Mały Kozi Wierch) között mindössze két létra, öt lánc, egy drótkötél és négy bilincs került felszerelésre.

A Zawraton a Sas út jelzései összefutottak a Świnica felé vezető, régóta ismert útvonallal. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a munka befejeződött. Ki kellett még jelölni a megközelítési útvonalakat, amely az útvonal hossza (a Mickiewicz-vízeséstől a Zawratig) akkoriban nagy jelentőséggel bírt a turisták számára.

Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl