Idézetek a Tátráról

Walery Eljasz-Radzikowski: „Illustrowany przewodnik do Tatr, Pienin i Szczawnic” (Képes útmutató a Tátrába, a Pieninekbe és a Scsavniczára) című, 1870-ben, Poznanban megjelent kalauzában költői szavakkal jellemezte a Tátrát. Ennek alátámasztására álljon itt egy idézet a könyvből:

„Voltál-e már a Tátrában, láttad a Koscieliskói-völgyet, a Tengerszemet, a Fekete-tavat, a Siklawát? Ha nem, akkor ne gondolkozzál sokat, hanem siess mihamarább e páratlan szépségekben bővelkedő hegyi világba, a melyben zúgó vízeséseket, égbe nyúló csúcsokat, smaragdszínű tavak mélységeit és a természetnek meg annyi csodáját találod.”

 

A Rainer menedékház vendégkönyvéből való bejegyzés 1894-ből, a Lomnici-csúcsnak a szemlélőre gyakorolt hatásáról:

„Írni rólad könnyebb, mint feljutni hozzád,

Mint felülni rátok, roppant sziklavállak,

Mennyire becsüllek, azzal bizonyítom,

Hogy nem írok rólad, csak némán csodállak!”

Ismeretlen szerző vetette papírra ezeket a sorokat a Sziléziai ház megnyitása alkalmából (Turisták lapja 1895. évi 5-6. szám, dr. Marinovich Imre fordítása)

Éji viharban, zúgó zivatarban védő menedék;

Kőszirtre épülten dacolj rendületlen

Záporral, szélvésszel Te kedves hajlék!

Ki itt hajlékot lelt nyújtson testvérkezet az idegennek;

Mi népeket elválaszt itt fent nem érzi azt,

Társát itt mindenki barátként üdvözli.

 

Jász Géza sorai a Hunfalvy-hágóról nyíló kilátásról (Turisták Lapja 1889. évi 1. szám):

„A Tátrának ezen csodás, mondhatnám borzasztó vadsága hatja meg, bűvöli el annyira az embert, s hat rá mintegy mágnes vonzólag, úgy, hogy ki egyszer ezen sziklaomladékok közt volt, mindig vissza fog kívánkozni e nagyszerű romok világába.” – Jász Géza

 

Dr. Komarnicki Gyula a Magyarországi Kárpátegyesület 1912. évi évkönyvében így jellemezte az egykori Tarpatakfüreden álló Rózsa szállót, amely vélhetően kedvenc tátrai menedékházai közé tartozott:

„…Akárhányszor is betérek ebbe az egyszerű kis fogadóba, mindig oly jóleső, otthonos érzés fog el. Mintha egy kiszakított darabka régi világ lenne a haladó korral fejlődő „modern” tátrai alvidékek közepette. Azok az egyszerű, apró szobácskák, kopogós deszkalépcsők, a patriarchális kiszolgálás, mind-mind oly barátságos, vendégszerető vonást kölcsönöznek ennek az ódivatú, kedves otthonnak.”