„… mert végtelenül szeretem azt a kicsi házikót ott fent a nagy hegyek között. Hisz otthonunk e tájon ez a lak. Ragyogó emlékeink egész koszorúja fűződik hozzá. Ha kivitelre váró terveinket szövögettük benne egykoron, akkor reményeink kedves fészke volt; ha vállra vetett kötéllel és csákánnyal fáradtan léptük át a küszöbét, pihenést nyújtó barátságos hajlékot találtunk benne mindenkor; ha zivatar vagy hófergeteg üldözött, oltalmat nyújtott védőfedele. …”
Grósz Alfréd a Varangyos-tavi-csúcsról:
„… Sok csúcsa van a Tátránknak, de igen kevés az olyan, melyről a hegysorok és völgyek ilyen – hol üde, hol komor – színezésében, félreeső szirtkatlanok magányában és egyáltalában oly bő kilátásban lehetne gyönyörködnünk, mint erről a nagyritkán látogatott Varangyos-tavi-csúcsról. …”
Grósz Alfréd feljegyzése a Kárpát Egyesületi Múzeum anyagának elégetéséről:
„A második világháború végén az egykori Kárpát-egyesületi múzeum parkjában egész halom német és magyar könyvet, folyóiratot, feljegyzést, ugyancsak az egész – a levéltárban őrzött – levelezési anyagot, ezek között Still János saját kezűleg írt dokumentumát is egy hatalmas máglyán elégették. Véletlenül éppen odajöttem és saját szememmel láttam, amint több nő és férfi, lapátokkal felszerelve ezt a pusztító munkát elvégezte. Nem tudtam azonban a tettet megakadályozni.”